Legbelső Félelem - Primal Fear

Bírósági krimikből rengeteg van. Vannak gyengék, vannak kiemelkedőek. A Legbelső félelem egy erős közepes lett volna, de ez a tipikus esete annak, amikor a színész az alakításával feljebb emeli a filmet egy fokkal.

Na nem Richard Gere-re kell gondolni, bár szokatlanul jó volt. Ebben a filmben is érezhető volt, hogy ő Richard Gere, de mégis néha sikerül ezt levedleni, és elhiszi az ember, hogy nem Gere-t, hanem egy karaktert lát. Bár a nagymenő, önelégült ügyvéd szerep nem nehéz neki, hisz játszott már hasonló karaktereket. De akit a bevezetőben említettem, az az első mozis szerepében látható fiatal Edward Norton. Zseniálisan alakít, mindenkit lejátszik a vászonról. A film végeztével pedig ezt még inkább el kell ismerni.

Norton egy kölyköt alakít, akit mindenki bűnösnek tart, csak egyedül az ügyvéd cápa hisz az ártatlanságában, és rá nem jellemző módon ingyen elvállal egy az ő szemszögéből vesztes pozícióból induló ügyet.

Röviden ennyi. A film során persze bonyolódnak a szálak, aztán meg kigobozódnak, újabb részletekre derül fény, szóval követi a sablont a film, de vannak meglepetések bőven.

Igazából Norton nélkül egy "tizenkettő, egy tucat" bírósági krimi-dráma lenne, de Norton adja hozzá azt a pluszt, amitől kiemelkedik a film az átlagból. Sajnos többet nem lehet róla mondani élményrombolás és poén lelövés nélkül, úgyhogy azt ajánlom mindenkinek, aki szereti a műfajt, hogy nézze meg a filmet. Nem bánja meg.

Summa: 6/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.